6. RÉSZ:..Véres géz...

Ijedten estünk ki Harryvel a vándorból. Egy hóval fedett nagyvárosban találtuk magunkat.
-Hol vagyunk?
-Ha jók a számításaim akkor Belgiumban. Ez a legközelebbi 'utóbbi' életed...Induljunk, meg akarom mutatni, hogy Mi hol is vagyunk ebben a pillanatban.-Ezzel elhúzott a jéghideg időben magával együtt egy kis házikóba, ahol egy szorgos család kezdte összepakolni cuccait, azzal az indokkal, hogy elhagyják a házukat, ha jönne az ellenség. A gyerekek arcán félelem ült, a szülőkén fáradtság, gyötrődés. Mindenre fel voltak készülve.
-Mi nem mehetünk be oda! Mi van ha meglátnak. Simán kinézi az apuka belőlünk, hogy ellenség vagyunk és pikk pakk lelő minket!-Odasandítottam fekete Converse cipőmre, és nem is tűnt olyan hülyeségnek, hogy itt nem néznének jó szemmel ránk ilyen maskarában.
-Nyugodj meg! Én már annyit jártam az 'életeinket', hogy rájöttem az emberek képtelenek észrevenni minket. Vedd úgy, hogy egyszerűen nem látnak, nem hallanak, nem értenek. Most pedig menjünk be nyugodtan hozzájuk és halgassuk meg mi is a helyzet, hátha mondanak valami értékes információt, hol is lehet a régi énünk.
Előre engedtem Harryt mivel ő már jól tudta, hogy nem veszik észre. De mi van velem nincs így? Apró lépteket vettem és eszembe jutott, hogy a modern mostani Clara mit is csinálhat. Festegeti a körmeit Selly-vel. Vagy éppen kibeszélik milyen is volt a koncert. Mire az agyam visszazökkent azon kaptam magam, hogy a szoba kellős közepén állok, és a család még mindig ugyan ott van, és tudomásuk sincsen, hogy van-e valami a hátuk mögött.
-Alfons, Hendrik figyeljetek! Nem lesz semmi baj. Apátok most ért vissza a táborból és azt mondta nyerésre állunk. Nekünk csak az a tennivalónk, hogy elmegyünk egy biztonságosabb helyre.-Ekkor már tudtam, hogy csak egy édes kis hazugság volt az, hogy nyerésre állnak. Nem akarták megijeszteni a gyerekeket azzal, hogy lehet hogy meghalnak, de az is lehet, hogy apa nélkül marad a család. 10 percig még beszélgettek, pakolgattak, majd fájó szívvel elindultak.

Mi addig Harryvel az ott hagyott ruhákból válogattunk, kerestünk valami jó meleg ruhát, mivel télen nem volt annyira jó idő. Miután megtaláltuk a megfelelő darabokat, az anyuka utasítása szerint nem hogy fedezékbe siettünk volna, a főtábort kerestük, ahol a régebbi énünk volt.
Bolyongtunk a téli fagyban, hol egymáshoz bújva, hol magunkat fűtve, mikor megpillantottunk egy pusztát, tele szekerekkel, katonákkal, sátrakkal. Megtaláltuk! Gyorsan lesiettünk, majd egy szekér hátuljában guggoltunk le.
-Miért nem sétálunk csak oda és keressük meg magunkat.
-Először is: Minket is eltalálhat egy fegyver, és akkor jaj nekünk. Ezt még nem említettem. Óvakodj a fegyverektől, mert azok kivételek nekünk. Ugyanúgy halált okozhatnak. Most pedig menjünk ahhoz a szekérhez, amelyen egy vörös kereszt díszeleg. Ja és még el nem felejtem: Vigyázz, mert még van egy kivétel. Saját magunk! A régi énünk láthat még meg minket, ezért óvatosnak kell lennünk. Mikor megpillantottam a vörös keresztes szekeret, elkezdtem lopózni. Pár részeg katona énekelgetett a szekér előtt. Mikor bemásztunk a kiskocsi hátuljában, vérszag ütötte meg az orromat. Emeletes vaságyak mindenütt. Véres ágynemű huzatok. Jajveszékelő katonák. Miközben szörnyülködtem, észrevettem egy lányt, aki fehér ápolónő ruhában ápolta a betegeket. Kötötte a gézt, cserélte a kötést, és ha valaki a halálán volt, imát mondott. Szőkésbarna haja lágyan omlott hátára. Kék szeme a fáradságtól csillogott. Pont olyan volt, mint..................én! Rájöttem, hogy ez nem más, mint a régi énem. Jobban megvizsgáltam és sok mindenben hasonlított, még is más is volt...De akkor hol van Harry. Mikor ránéztem ő csodálattal bámulta a múltat. Mire ráeszmélt, hogy bámulom, ő is rám nézett.
-Hol vagy Te?
-Csak nézd Klara-t.
-Hogy kit?
-Azt a lányt, vagyis magadat Klaranak hívták. Csak nézd őt, és meglátsz előbb, utóbb.
Klara ekkor odament egy nagyon beteg fiatal férfihoz, akinek gézt kellett cserélni. Harryék közelebb mentek, hogy hallják mit beszélnek.
-Ohh kedves Klara, oly kedves magácska. Ha meggyógyulok, rögtön elveszem magácskát feleségül. Csak élném túl.
-Ígérem túléli Harold. De csak 1 feltétellel megyek magához. Ha atyámtól engedélyt kér.-Erre Klara odahajolt Harold-hoz és egy lehelletfinom csókot nyomott Harold homlokára, amitől a szája kis kacajra húzódott.


ENNYI LENNE MÁRA, HA TETSZETT KOMIZZATOK...:) I LOVE YOU GUYS!! XxxTiffanyXxx