3. Rész: ...Titkok...

Harry szorító kézzel húzott ki egy elhagyatott szobába, ahol csak mi ketten voltunk.
-Tudod milyen nagy bajba kevertél?-Vágta a fejemhez bosszúsan.
-Már bocsánat, de alig ismerlek. Na jó ismerlek, mivel egy Directioner vagyok, de az ég egy adta világon nem értem, hogy mire célzol!
-Áá...semmi, tényleg semmi, ezt te úgy sem értenéd...úgy érzem valami mintha megváltozott volna...nem is valami, valaki...Basszus, hol ronthattam el...-Fogta a fejét tanakodva, a falnak támasztva.
-Megtisztelnél azzal, hogy beavatsz?
-Nem lehet, sajnos. De olyan jó lenne...
-Bocsi, de miért nem lehet??-Kérdeztem felháborodottan, mert egy kicsit aggasztott, hogy csak így a nagy semmi közeppette elhúzott, és még csak nem is ismer...
-Azért nem, mert végzetes lehet, ha elmondom, pedig annyiszor próbáltam már, olyan sok módszerrel, de mind hiába...
-Ajj Styles mondd már! Megöl a kíváncsiság!
-De akkor meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el, még ha apád-anyád halálával fenyegetnek, akkor sem!
-Ígérem, hogy soha senkinek nem pletyuzom el!-Majd szívemre tettem a kezem.
Nagy levegőt vett, majd megcsókolt. Olyan hevesen, és érzékien, viszont tartózkodóan. Kitudtam venni érintéséből: itt valami nagyon nem stimmel. Mire ráeszméltem, hogy ölelkezünk, gyorsan elkaptam magamat, nehogy valaki meglásson bennünket.
-Ezt most miért kaptam?!
-Mert ezzel kell kezdődnie mindennek, amit el szeretnék mesélni neked. Van időnk: Több ezerévi történet van még előttünk. A szerelmünk története.
-Hogy mit zagyválsz? Te be vagy szívva? Én most megyek, mert látom nem vagy magadnál.
-Ne menj!-húzott vissza-Adj egy utolsó esélyt, és lassabban magyarázom.
-Na jó, de ne etess ilyen hülyeségekkel.-Egyeztem bele.

Bocsi, hogy most ilyen rövid, de megígérem, hogy a következő rész izgalmas, tartalmas és hosszú lesz! :)