4. Rész: ...Kibújik az ördög a zsákból...

...Visszafordultam Harryhez, de úgy éreztem tényleg van valami baja, hogy ilyen lökött.
-Clara, én mindent tudok rólad! Te még ezt nem is tudod...Van egy dolog, ami mindig is összekötött  bennünket, és ez így van nagyon régóta. De ahhoz, hogy megtudd és megértsd, meg kell valamit mutatnom, de légyszíves ne hagyj itt, mint az előbb!
-Jó,jó csak mutasd már!
-De ígérd meg, hogy nem fogsz sikítani, és nem mondod el tényleg senkinek!
-Jól van, mutasd már, vagy elmegyek.
Ekkor levette pólóját, becsukta szemét, és láttam, hogy a hátán 2 nagy dudor kezd nőni. 2 bársonyosan ragyogó, fehér dudor, ami pelyhekké, majd egy bizonyos idő múltán hatalmas ezüstös szárnyakká nőtte ki magát. Az volt az utolsó dolog amit láttam még eszméletemnél, hogy Harry kinyitja szemeit, és látja, hogy a döbbenettől elájultam...

Mikor magamhoz tértem még mindig ugyanabban a szobában voltam, csak most már Harry ölében. Amint ezt megtudtam, gyorsan kiiszkoltam karjaiból, és az ajtót kerestem, tudván, hogy Harry nem egy normális ember. Most már kimondom: egy angyal. Milyen naiv voltam, hogy azt hittem, hogy csak valami kis butácska dologról van szó...Tévedtem...Nagyon-nagyon tévedtem.
-Ne menj el! Megígérted! Tudtam, hogy ez lesz. Mikor itt a nagy alkalom, hogy bevalljam, te elájulsz, és elmész! Mire is számítottam?! Hogy majd itt maradsz és tapsikolni fogsz örömödben? Hogy lehetek ilyen hülye?
-Harry! Csak egyet akarok tudni: Amit az előbb mondtál az tényleg igaz? Hogy a szerelmünk több ezer éves?
-Igen....-Vallotta, kibontott szárnyai szélét morzsolgatva.
-Tehát, akkor ez hogy is van?
-Nagyon hosszú elmagyaráznom, de megpróbálom! Először is ülj le!-Utasított, ami nem is volt rossz ötlet, mert éreztem, hogy kerülget a hányinger..
-Minden úgy kezdődött, hogy bukott angyallá változtam, ami nagyon régen volt. Ez annyit jelent, hogy fellázadtam Isten ellen, ő pedig kitaszított a mennyből, majd 9 napig zuhantam, s landoltam a földön. Nekem még szerencsém is volt, mivel vannak olyan bukott angyalok, akik démonokká változtak és a pokolra kerültek. Mondhatjuk azt is, hogy a sátán azét került olyan mélyre, mert olyan magasra akart kerülni a trónjával, mint Isten, de a Mindenható megbüntette, ezért leküldte a Pokol tornácára.
Én azért nem változtam démonná, mert nekem egy átkom van, amit a világ végéig kell hordoznom magammal. Az az átok Te vagy!
-Micsoda? Hogy én átok???!! Ez hogy a francba?
-Annyit kell tudnod, hogy nagyon sok életet éltél már. Azért mondtam, hogy már nagyon ismerlek, mert 16 évenként találkozunk, és a találkozásunkkor, te valamilyen módon mindig meghalsz. Ez az átok része.
-És most? Most már elmúltam 16, és nem haltam meg...Vagy ez már a másvilág? És miért van közös 'tetoválásunk'
-Hát igen, ez az! Ezt még én sem nagyon értem. Valami, vagy valaki megváltozott, és azon vagyok, hogy kiderítsem. De szükségem van rád. Viszont a tetkós dolgot később mondom el.-Ezzel fogta és megcsókolt. Kezeim akaratlanul is a hátát simogatták. Ismerős érzés volt. Ekkor jöttem rá, hogy igaza volt, és én már láttam, ismertem, és szerettem Harryt.